A test és lélek harmóniája akkor érhető el, ha megértjük, hogy a lélek magasabbrendű mint a fiziki test, és ezáltal elfogadjuk azt, hogy ennek a kettősségnek a lélek a vezetője. Úgy képzelhető ez el, mint ahogy a ló és lovasa együtt utazik.

A lovas el akar jutni egy másik pontba, ami messze van, ezért lóval indul el. Az utazás alatt gondoznia kell a lovat, etetni, itatni, és jól tartani azért, hogy egész úton egészséges és erős legyen, hiszen csak akkor fogja végig vinni a lovast az úton.

Természetesen a lovasnak is egészségesnek kell lenni. Az utazás során ugyanúgy ennie, innia kell, és a lehetőségekhez mérten ellátnia az igényeit.

Ha ez így megvalósítható, akkor az utazás ugyan hosszú lesz, és talán még így is egy kicsit kimerítő, de a ló végigviszi a lovast az úton, és a lovas egészségben meg is érkezik a céljához.

De mi van akkor, ha a lovas elfelejti, hogy hova is utazik, és talán még azt is, hogy miért indult el? Csak megy, csak megy, mert mennie kell, hiszen a többi lovas is ezt teszi. Tőlük hiába kérdezi, mert ők is elfelejtették. Legalábbis a legtöbb. Mivel a lovas céltalan, a lóról pedig tudja, hogy milyen fontos, egy idő után már sokkal többet fogalkozik a ló állapotával, mint a saját utazásával. Gondozza őt, és eteti, itatja, majd hagyja, hadd pihenjen, hiszen nem sűrgős egy olyan utazás, ami nem vezet sehova. A végén a ló elkényelmesedik, sokat eszik, sokat iszik, minden kancát megkörnyékez, és végül átveszi az irányítást.

A ló azonban nem sokat törődik a lovasával, hogy annak is enni kellene, vagy egyéb szükségletei vannak. A ló, csak a saját igényeivel törődik, és ezáltal a lovas egyre gyengébb lesz, és egyre nehezebben tudja érvényesíteni a befolyását, és végül olyan erőtlenné válik, hogy a ló teljesen átveszi az irányítást. Hol van már az utazás gondolata? Az utazás célja? A ló soha nem fogja magától elvinni a lovast a célhoz. Csak éli világát, a lovas meg tehetetlenül csapódik a hátán ide-oda.

Ne feledjük el, hogy nem csak a testünknek van szükége törődésre, ennivalóra, innivalóra, mozgásra, pihenésre, stb. A lelkünk éppen olyan fontos, mint a testünk, és ha elegendő táplálékot és törődést kap, akkor át tudja venni az irányítást a " ló " fölött, és be tudja teljesíteni küldetését itt a földön.

A földi élet célja a lelki fejlődés. Az, hogy minél több erényre tegyünk szert.

A lélek tápláléka pedig nem fizikai jellegű, hiszen a lélek Istentől való, az Ő birodalmából érkezett, hiszen Isten a saját képmására alkotta, és csak ottani segítséggel tud itt egészségben és erőben élni. A léleknek szüksége van az Istennel való társalgásra, vagyis az imára, és szüksége van az Isteni szövegek olvasására, mert ezekkel táplálkozik. Szüksége van természetesen olyan szép és Isteni ihletésű dolgok, és tárgyak, és alkotások látványára, hallására, és érzékelésére, amelyek ugyancsak emelik Isten felé.

Isten nem hagyja el a lelkeket. Állandóan segíti őket, és árasztja rájuk szeretetét, mint a nap. De ha mi beállunk az árnyékba, akkor ezt tényleg nem érezzük. Tegyük meg az első lépést, és álljunk ki a napra. Hallgassuk meg mit üzen nekünk Isten az Ő Megnyilvánulásaival. A Megnyilvánulásokkal, mint Bahá'u'lláh, A Báb, Mohamed, Jézus, Krisna, Buddha, Mózes, és még sokan mások. Minden időben van segítség. Az Isteni Szó pedig a lélek tápláléka.

Jó étvágyat!