| A Báb, Siyyid Ali Mohamed, 1819 október 20-án született Shiráz városában. A Báb Mohamed leszármazottja volt. Az édesapja halála után anyai nagybátyja nevelte fel. A Báb veleszületett tudással rendelkezett. Amikor elkezdte volna az általános iskolát, a tanára megkérte Őt, hogy mondja el a Korán bevezető szavait. A tanár kíváncsi volt arra, hogy megtudja-e a Báb magyarázni azokat,és úgy tett, mintha ő maga nem tudná a jelentésüket. A Báb oly folyékonyan és oly bölcsen megmagyarázta, hogy a tanár ezután visszavitte a Bábot a nagybátyjához és azt mondta, hogy nincs semmi, amit megtaníthatna e gyermeknek, mivel ő már mindent tud. A nagybátyja leszidta a Bábot, és mondta, hogy menjen vissza az iskolába, üljön csendesen és viselkedjen úgy mint a többi gyerek.
De a Báb nem tudott úgy viselkedni mint a többiek, hiszen még a tanáránál is nagyobb volt a tudása. Egy idő után a nagybátyja mégis amellett döntött, hogy megengedi a Bábnak, hogy elhagyja az iskolát. Ezután kereskedőként dolgozott Bushir városában a nagybátyjával.
Mielőtt a Báb kijelentette volna magát, többen is mondták, hogy nemsokára eljön a Megígért. A Bibliából és a Koránból kiszámolták, hogy 1844-ben jön és sok ember nagyon várta a megérkezést. Ezek közül volt egy Szejed Kázim nevű ember Karbilá városában. Sok tanítványa volt. Sok előadást tartott, hogy felkészítse diákjait a Megígért eljövetelére.
Egyszer, a Báb elutazott Karbilába. Siyyid Kazim a megérkezését megérezte, és hajnalban elindult a házához az egyik tanítványával Shaykh Hasan-i-Zunuzival. A Báb átölelte Siyyid Kazim-et és behívta őket. Leültek. A szoba közepén volt egy ezüst csésze. A mohamedánok nem ihatnak ezüst csészéből. De A Báb teletöltötte a csészét, majd Siyyid Kazimnak adta, azt mondván "Egy tiszta italból ad inni nekik az Uruk". Ez egy idézet a Koránból. Mást nem mondott. Nem sokkal később a Báb felkelt és elköszöntek egymástól.
Shaykh Hasan-i-Zunuzi azt mondta "Megnémultam a csodálattól, és nem tudtam, hogyan fejezzem ki a fogadtatása szívélyességét, a méltóságát, az Orcája bájosságát, az ital finom illatát. Mennyire csodálkoztam, mikor láttam a tanáromat még a legkisebb tétovázás nélkül is inni azt a szent kortyot egy ezüst csészéből, amelynek használata tilos a mohamedánok számára. Nem tudtam kideríteni, hogy miért tiszteli olyan mélyén Siyyid Kazim azt az Ifjút. Nagyobb tiszteletet mutatott a jelenlétében mint a Siyyidu'sh-Shuhada szentélyében."
Három nappal később a Báb eljött Siyyid Kazim előadására és leült csendesen a tanítványai között. Közel ült a küszöbhöz szerényen és méltóságteljesen, és hallgatta Siyyid előadását. Mikor Siyyid Kazim megpillantotta az Őt, elhallgatott. Az egyik tanítványa megkérte, hogy folytassa a beszédet, amelyet befejezetlenül hagyott. Siyyid Kazim azt mondta, "Mást mit mondhatok?" A Bábhoz fordította az arcát, "Íme, az Igazság nyilvánvalóbb mint az a fénysugár amely az Ő ölébe esett!". Erre Shaykh Hasan-i-Zunuzi észrevette, hogy egy fénysugár ugyanannak az embernek a ruhájára világít, akihez elmentek látogatóba egy pár nappal ezelőtt.
Valószinűleg, Siyyid Kazim tudatában volt, hogy a Báb a Megígért, de azt is tudta, hogy még nem jött el az ideje, hogy másoknak elmondja, és más elbeszéléseiből is láthatjuk, hogy tudta azt, hogy a Báb addig nem nyilatkoztathatja ki Magát, amíg Siyyid Kazim él.
Siyyid Kazim halála előtt, sürgette a tanítványait, hogy imádkozzanak, meditáljanak, és mindenképpen hagyják el házukat és keressék a Megígértet.
Mulla Hussayn Siyyid Kazim egyik tanítványa volt. Mulla Husayn egyszer megkérte a tanárát, hogy magyarázza el a Koránból József szúráját, de Siyyid Kazim azt mondta, hogy ő ezt nem tudja megtenni, de a Megígért majd kérés nélkül fogja neki ezt megmagyarázni.
Siyyid Kazim halála után, Mulla Hussayn elvonult egy mecsetbe. 40 napig böjtölt, imádkozott és meditált. Aztán elindult Bushir felé, majd Shírázba két társával. Amikor a város kapujához értek, azt mondta nekik, hogy menjenek a mecsetbe imádkozni, és ott várják meg őt. Mulla Hussayn sétált egy kicsit a város kapuján kívül, majd találkozott egy fiatalemberrel, aki üdvözölte őt, és meghívta a házába.
A Báb megkérdezte, hogy most a halála után, ki Siyyid Kazim utódja. Mulla Hussayn azt mondta, hogy Siyyid Kazim minden tanítványát arra bíztatta, hogy keressék meg a Megígértet, és ő is ezt teszi. A Báb megkérdezte, hogy mit mondott Siyyid Kazim arról, hogy milyen tulajdonságokkal fog rendelkezni a Megígért. Mulla Hussayn emígyen válaszolt: ’Nagy elődök örököse, jeles család sarja, Fatimeh leszármazottja. Kora több mint húsz, de kevesebb mint harminc esztendő. Tudása vele született. Közepesen magas, tartózkodik a dohányzástól és mentes minden testi hibától.’
A Báb kijelentette, hogy ezek közül mindegyik igaz az Ő Személyére, és lassan megvizsgálta azokat Mulla Hussaynnal. Erre Mullá Husayn megkérte, hogy nézze meg az általa írt könyvet és magyarázza el. A Báb gyorsan átlapozta a könyvet, majd becsukta, és egy pár percen belül mindent megmagyarázott és választ adott minden kérdésre. Aztán ezt mondta, "most itt az ideje megbeszélni József szúráját." és azt is elmagyarázta a vendégnek, kérés nélkül.
A Báb elmondta, Mullá Hussaynnek, hogy nem szabad elmesélnie senkinek, hogy mit történt, és azt, hogy rajta kívül még 17 embernek kell rátalálnia saját magától, a Megígértre. Milyen nehéz lehetett Mulla Hussaynnek! Visszament a barátaihoz, sugárzott belőle, hogy valami történt, és ha megkérdezték, nem mondhatott el semmit.
Az első 18 hívőt az Isten "Élő Betűi"-nek nevezte el a Báb.
A 18. ember, aki rátalált a Megígértre Quddúsz Siyyid Kázim legkedveltebb tanítványa volt. Siyyid Kazim halála után ő is elindult keresni a Megígértet. Amikor odaért Shiráz városához, találkozott Mullá Husaynnel, akit már ismert Siyyid Kazim előadásairól. Quddus nagyon fáradt volt, de amikor meglátta Mulla Husaynt nagyon izgatott lett. Átölelte Mulla Hussaynt és könyörgött, hogy mondja el, megtalálta-e a Megígértet. Mulla Hussayn probálta megnyugtani őt, de nem sikerült.
Egy perccel ezután, Quddus meglátott egy Fiatal Embert, aki Mulla Hussayntől nem messze járt. Quddus odafordult Mulla Husaynhoz és azt mondta "Miért próbálod ezt eltitkolni előlem? Még a járásmódja alapján is felismerném! Isten legyen a tanúm, senki, sem keleten sem nyugaton nem követelhetné, hogy Rajta kívül Ő lenne az Igazság. Az egész világon sem létezhet egy másik ember aki azzal az erővel rendelkezik, amelyet látok ebben a Szent Emberben."
Ezután a Báb és kővetői elkezdték hirdetni országszerte az Ő tanításait. Hamarosan azonban a vallási vezetők üldözni kezdték őket. A Bábot száműzték, és minden követőjével kegyetlenkedtek, üldözték és kínozták őket, és sokat közülük meg is öltek.
Amikor Tábrizba vitték a Bábot egy tárgyalásra, a Mullák megkérdezték, hogy "kinek mondod Magadat és milyen üzenetet hoztál?"
A Báb erre azt mondta:
"Én vagyok, Én vagyok, Én vagyok a Megígért! Én vagyok az, Akinek a nevét ezer éve hívjátok segítségül, Akinek az említésére felálltatok, Akinek az eljövetelét várva vártátok, és azért imádkoztatok, hogy Isten sietesse az Ő Kinyilatkoztatásának érkezését. Bizony mondom, hogy a keletiek és a nyugatiak számára egyaránt kötelező, hogy engedelmeskedjék a Szavaimnak, és fogadjanak hűséget a Személyemnek."
Ezután mindenki zavartan hallgatott, elsápadtak, és lehajtották a fejüket. Miközben hatással volt rájuk a Báb kijelentése, mégsem hittek Neki. Miután nem tudták rákényszeríteni küldetésének feladására, arra a meggyőződésre jutottak, hogy amíg a Báb él, lehetetlen növekvő befolyását megállítani.
Ezek után nem tudtak mást kitalálni a Hit terjedése ellen, mint hogy a Bábot megöljék. 1850. június 9-én délben végezték ki a Bábot, együtt egy ifjú követőjével Anisszal. Amíg a regiment készülődött, a Báb ezekkel az utolsó szavakkal fordult a bámuló sokasághoz:
„Ha hittetek volna Bennem, ó, csökönyös nemzetség, mindegyikőtök követte volna ez ifjú példáját, ki magasan fölöttetek áll, és örömmel áldoztátok volna fel magatokat az Én ösvényemen. Eljön a nap, amikor felismernétek Engem, de akkor már nem leszek veletek.”
'Abdu'l-Bahá a következőket mondta a Bábról:
„Ami a Bábot illeti – lelkem legyen Érte áldozat! – fiatalon, azaz mikor áldott életének huszonötödik évét elérte, állt ki Ügyét hirdetni. A síita mohamedánok számára köztudott volt, hogy Ő soha semmilyen iskolába sem tanult és semmilyen tanártól sem szerzett ismereteket, minden ember tanúskodik erről Shirázban. Ám egyszerre csak a legteljesebb műveltséggel felruházva jelent meg az emberek előtt. Bár csupán csak kereskedő volt, Perzsia összes ulémáját zavarba ejtette. Teljesen egyedül, a képzeletet felülmúlóan emelte fel az Ügyet azok között a perzsák között, akik a vallási fanatizmusukról híresek. Ezen kiváló Lélek oly erővel állt ki, hogy megrengette Perzsia vallásának, erkölcsének, helyzetének, szokásainak és hagyományainak alapjait, és új szabályokat, új törvényeket és egy új vallást vezetett be. Bár az állam kiemelkedő személyiségei, szinte a teljes papság és a közemberek is rátámadtak, hogy elpusztítsák és megsemmisítsék Őt, de Ő egyedül szembeszállt velük, és egész Perzsiát megmozgatta.
A kormány, a nemzet, a teológiai doktorok és a magas rangú személyek ki akarták oltani az Ő fényét, de nem tudták. Végül felkelt az Ő holdsugara, csillagai magasan ragyogtak, az általa lefektetett alapok megerősödtek, és korszaka hajnalhasadásának helye felfénylett. Isteni nevelést adott a felvilágosulatlan tömegeknek, és csodás eredményeket ért el a perzsák gondolkodásában, erkölcsi életében, szokásaiban és állapotában. Követőinek bejelentette Bahá Napja megnyilvánulásának örvendetes üzenetét, és felkészítette őket, hogy abban higgyenek."
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
