,,Ó, barátok! Igazán mondom néktek, bármit is titkoltok lelketek mélyén, napnál világosabb az Énelőttem; s ha mégsem látom meg, az Én kegyem az, nem a ti érdemetek.˝
,,Amíg boldog az ember, elfeledheti Istenét; de amikor balsors éri és szomorúság tölti el, akkor eszébe jut mennyei Atyja, Aki képes megszabadítani őt megalázott helyzetéből.”
„Ez az a Nap, mikor a Legkönyörületesebb a tudás felhőin leereszkedett korlátlan hatalommal felruházatván.”
,,Az igazmondás minden emberi erény alapja˝
„Tudjátok-e vajon, miért teremtettünk benneteket egy és ugyanazon porból? Hogy egyiktek se emelkedjék a másik fölé.”
„Nem kívánatos, hogy az ember tudás és készségek nélkül maradjék, minthogy olyan lenne akkor ő, mint egy terméketlen fa.”
"Ó, vágy fia! Halld meg ezt: Halandó szem sohasem ismeri fel az örök szépséget, és az élettelen szív csak a hervadt virágnak örül. Mert hasonló a hasonlót keresi, és annak társaságában érzi jól magát."
„Tekintsd úgy az embert, mint egy felmérhetetlen értékű kincsekkel teli bányát. Egyedül csakis a nevelés képes arra, hogy feltáruljanak a kincsei, s hogy azok az emberiség javára váljanak.”
“A halandó báj megfakul, a rózsák helyén tüskék nőnek, a szépség és fiatalság leélik röpte éltüket, és nem lesznek többé. De az, mi örök időkre megmarad, az Igaz Úr Szépsége, mert annak ragyogása nem múlik el, és dicsősége mindörökké fennmarad; bája mindeneknél erősebb, és vonzereje végtelen. Boldog az arc, mely visszatükrözi a Szeretett Fényének ragyogását!